"Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!"

Hm.. mennyire igaz ez a mondás. Nekem van egy kishúgom 2004. április környékén derült ki, hogy kistestvérem lesz. Ez szülinapi ajándéknak tökéletes volt. Végre nem kell műanyag babákkal játszanom. Annyira örültem, mint még soha. Mindenkinek ezzel dicsekedtem; az osztálytársaimnak, a szomszédoknak és még a sarki zöldségesnéninek is :) A barátnőimmel sokszor tervezgettük a nevét a kis tesómnak, és tippeltünk, hogy fiú lesz vagy lány. Alig vártam, hogy megszülessem, elterveztem, hogy viszem majd sétálni meg vásárolni is pedig akkor csak 12 éves voltam :)

4hónap múlva kiderült, hogy kislány lesz. Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a neve anyukám ragaszkodott a Luca névhez én pedig az Orsolya névhez.

Puszta véletlen avagy a sors keze?!

Egy nyári nap volt... anyának csörgött a telefonja... az orvos volt. Annyit mondott, hogy menjen be a rendelőbe, mert megjöttek a vizsgálat eredménye és baj van. Nagyon megijedtünk, éreztem hogy nagy baj van. Sajnos így is lett. Anyukámnak méhnyakrákot diagnosztizáltak. Nem tudtuk hogyan tovább... a baba miatt megműteni nem lehetett, tehát csak a várakozás maradt és a remény, hogy nem lesz bajuk egyikőjüknek sem. Az elkövetkezendő pár hónapot nem kívánom senkinek. Rossz volt tétlenül várni úgy, hogy semmit nem lehet tenni ellene. December elején anya már kórházban volt, mert be kellett feküdnie és várni, hogy megműtsék és kivegyék a babát ami egy műtétben végzendő el. December 13-ra írták ki a műtétet.

Nos eljött a várva várt nap...soha nem felejtem el azt a napot. Hétfő reggel volt, angol óra... Nem tudtam figyelni a tanárra sem hisz úgy vártam az ÉN kistestvérem ami nagy örömet okozott, de a gondolataim másik felét csak az töltötte ki hogy mi lesz az anyukámmal? Belehal? Túl éli? Iszonyatos volt az a nap! Én csak vártam és vártam. Anya munkatársa volt bent vele, mert engem nem engedtek még oda mert 12éves voltam. 11órakkor jött egy sms, hogy már megszületett a kistesóm és anya az intezíven van. Igazából azt se tudtam, hogy mi is valójában az az intenzív de örültem, hogy túlélte. Alig vártam, hogy hazaérjek és én is mehessek a kórházba. Délután eljött életem legfontosabb pillanata, végre láthatom őt, egy nővér hozta ki mai napig emlékszem a kis piros arcára

 Első pillantásra szerelem volt :)

Itt 4 hónapos volt Orsi baba :)

Azt hiszem igaz a mondás, hogy a testvér a legfontosabb kapcsolat. Mióta van testvérem nekem ő a legfontosabb a világon. Egy testvér mellett lehet megtanulni az önzetlenséget amikor nem azt a fagyit választod amit te szeretsz, hanem amit ő szeret. Ha van egy darab csokit elfelezed és nem önző módon megeszed. És ami hihetetlen és iszonyat jó érzés amikor tudsz segíteni a tesódon, hiába kicsi téged lát a világon a legjobbnak és ezt hangoztatja is. Kiráz a hideg amikor megtanul beszélni és kiabál neked :) ennél jobb érzés szerintem nincs a világon..

Amikor fogod a kezét, hogy el ne essen...

 Amikor leviszed a játszótérre pedig semmi kedved nincs ott ülni egy padon...

Vagy amikor hisztizik, mert nem akar hazamenni, és ezzel elér mindent .. :) inkább visszaülsz még egy kicsit a padra...

Amikor rajzol neked, és kimegy a létező összes vonalból még is többet ér neked, mint egy több milliós kép...

"Néha egy ölelés többet ér mindennél.. "