Jenni kistesója

Orsika nagyon korán kelő típus hamarabb fent van, mint ahogy a mese elkezdődik, reggel fél 6-kor. Az első szó, ami elhangzik a szájából a kakaó szó, amivel kiskora óta indul a napja.

Amíg nem kell készülni oviba a mesét nézi, tehát még másfél órát :D

7 órakor elkezd készülni, egész hamar kész van hozzám képest, mert nekem fél óra amíg kimászok az ágyból. 8 órára viszi anya oviba, ott reggeliznek és elkezdenek játszani. Nagyon sok játék van, több mint nekünk volt még 13 évvel ezelőtt, nekünk volt pár labda, baba, kisautó, dominó. Nekik ma már minden féle van, póniktól elkezdve a távirányítós kocsikig, társasjátékok, amivel még én sem tudok játszani.. :D Jó időben mindig kimennek az udvarra, ahol mászókák vannak, és nyáron van egy kis medencéjük is. Miután kijátszották magukat, elmennek ebédelni, minden kedden ő szokott lenni a napos, de jó is volt régen, milyen büszkeség volt, hogy mi vittük ki a tányérokat a kiskocsira :)) De az ebéd ilyen korban még elég körülményes és hosszadalmas, van amikor egy órába is beletelik amíg végeznek az evéssel.

Rögtön le is fekszenek aludni tele pocakkal. Van, akiért ebéd után mennek, mert nem dolgozik a szülő vagy nagymama, és el tudják vinni őket. Általában háromig alszanak. Felkelés után uzsonnáznak általában szendvics szokott lenni, vagy valamilyen gyümölcs. Ismét következik a játék idő. Mi fél 4-kor szoktunk érte menni, hamar hazaérünk, mert itt van az óvoda tőlünk pár percre. Az én hugocskám egy elég lusti lányka ezért egyből lefekszik, ha hazaér és várja a kedvenc sorozatát, Az árva angyalt, aminek épp tegnap volt az utolsó része, amiért sírt is szegénykém: D de nem féltem, mert tudom, hogy talál magának egy új sorozatot, amit nézhet :)).

Este felé még szokott játszani a játékaival, 7 órakor elmegy fürdeni a kádból elég nehezen lehet kiszedni, de ha sikerül akkor egyből jön az evés J)

Mivel már hajnalban kel fel ezért nem tud sokáig fent lenni, 8 órakor már alszik is :)

Nos ennyi az én hugom átlagos hétköznapi napja..

Az én hugom jóformán minden játékkal el van, legyen az autó, baba vagy egy ceruza egy darab papírral. Sajnos ez ma már nem minden gyerekre jellemző. Szerencsére nem egy hisztis típus, aki ha meglát valamit egy áruházban és követeli. Ez nem csak a szülő hibája, aki mindent megvesz gyerekének csak, hogy ne sírjon. Ennek legnagyobb szerepe a média. Ma a hiper szuper több ezer forintos csillám pónik és a pókemberek a divatok.

 Hétvégén néztem tesómmal a mesecsatornát, az volt a tapasztalatom, hogy reklámokban csak ezek a játékok szerepeltek, ösztönzik a gyereket és a szülőt is egyaránt, hogy ez a legjobb, legújabb, mindenkinek ilyen van, na de azt nem teszik hozzá, hogy ez egyben a legdrágább is. Ha megfigyelünk egy áruházat, akkor azt lehet észrevenni, hogy például egy majdnem ezer forintos újság is lent van a polc alján, hogy elérjék a kis törpék.

 Emlékszem, amikor kicsi voltam elég volt, ha kitettek minket az udvarra az unokatesómmal. Mi egyből feltaláltuk magunkat, ugróiskolát rajzoltunk, bújócskáztunk stb stb. Most már alig vannak levegőn a gyerekek, bent ülnek és játszanak a több ezer forintos játékokkal. Mai 6-7 éves gyerekeknél szinte már alap dolog, hogy tudnak számítógépen játszani, PS-ezni és ismerik a Való Világ összes játékosát…

A mi kapcsolatunk azt hiszem elég különleges. 12 éves voltam, amikor a hugom, Orsi megszületett. Az első hónapokban mindenkitől féltettem. Már az első héten, amikor hazajöttek a kórházból velem aludt, én keltem fel hozzá, ha felsírt mivel anyát műtötték nem akartam, hogy ő keljen fel. Éjszaka mindig kivettem a kiságyából és áthoztam az én ágyamba, anya persze nem örült neki, mert félt, hogy ráfekszem :D. Ahhoz képest, hogy még gyerek voltam mindig kitaláltam, hogy miért sír. Én készítettem neki tápszert, pelenkáztam, fürdettem, és altattam. Nem szerettem, ha más kezében van, azt akartam, hogy csak velem legyen. Amikor nagyobb lett, pár hónapos, nagyon sokszor vittem sétálni.

Mai napig sokat vagyunk együtt, még csak 6 éves, de ennek ellenére úgy el tudok vele beszélgetni, mintha 10 éves lenne. Most szeptemberbe megy iskolába, már nagyon várja. Mindig azt kérdezi, hogy nekem milyen volt az első napom . Ha hazajön az oviból az az első dolga, hogy bejön a szobámba és megkérdezi, hogy milyen napom volt más 6 éves kislány ilyenkor megy játszani, vagy mesét nézni.

Ez a különös kapcsolat azt hiszem annak tudható be, hogy nagyon sokat vagyunk együtt. Minden hétvégén én vigyázok rá, amíg anya dolgozik. Ilyenkor szoktunk programot csinálni; mozi, séta, vásárlás, vagy átmegyünk az unokatesónkhoz. Van, amikor csak itthon vagyunk akkor általában játszunk, mesét nézünk, vagy mire anya hazajön segít főzni.

Remélem a jövőben is ilyen jó marad a kapcsolatunk, még akkor is ha már nem lakom itthon.

"Testvérek. Micsoda isteni adomány! Ezt sose vegyétek magától értetődőnek! Adjatok hálát érte mindennap! Vigyázzatok egymásra!"

Hm.. mennyire igaz ez a mondás. Nekem van egy kishúgom 2004. április környékén derült ki, hogy kistestvérem lesz. Ez szülinapi ajándéknak tökéletes volt. Végre nem kell műanyag babákkal játszanom. Annyira örültem, mint még soha. Mindenkinek ezzel dicsekedtem; az osztálytársaimnak, a szomszédoknak és még a sarki zöldségesnéninek is :) A barátnőimmel sokszor tervezgettük a nevét a kis tesómnak, és tippeltünk, hogy fiú lesz vagy lány. Alig vártam, hogy megszülessem, elterveztem, hogy viszem majd sétálni meg vásárolni is pedig akkor csak 12 éves voltam :)

4hónap múlva kiderült, hogy kislány lesz. Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi legyen a neve anyukám ragaszkodott a Luca névhez én pedig az Orsolya névhez.

Puszta véletlen avagy a sors keze?!

Egy nyári nap volt... anyának csörgött a telefonja... az orvos volt. Annyit mondott, hogy menjen be a rendelőbe, mert megjöttek a vizsgálat eredménye és baj van. Nagyon megijedtünk, éreztem hogy nagy baj van. Sajnos így is lett. Anyukámnak méhnyakrákot diagnosztizáltak. Nem tudtuk hogyan tovább... a baba miatt megműteni nem lehetett, tehát csak a várakozás maradt és a remény, hogy nem lesz bajuk egyikőjüknek sem. Az elkövetkezendő pár hónapot nem kívánom senkinek. Rossz volt tétlenül várni úgy, hogy semmit nem lehet tenni ellene. December elején anya már kórházban volt, mert be kellett feküdnie és várni, hogy megműtsék és kivegyék a babát ami egy műtétben végzendő el. December 13-ra írták ki a műtétet.

Nos eljött a várva várt nap...soha nem felejtem el azt a napot. Hétfő reggel volt, angol óra... Nem tudtam figyelni a tanárra sem hisz úgy vártam az ÉN kistestvérem ami nagy örömet okozott, de a gondolataim másik felét csak az töltötte ki hogy mi lesz az anyukámmal? Belehal? Túl éli? Iszonyatos volt az a nap! Én csak vártam és vártam. Anya munkatársa volt bent vele, mert engem nem engedtek még oda mert 12éves voltam. 11órakkor jött egy sms, hogy már megszületett a kistesóm és anya az intezíven van. Igazából azt se tudtam, hogy mi is valójában az az intenzív de örültem, hogy túlélte. Alig vártam, hogy hazaérjek és én is mehessek a kórházba. Délután eljött életem legfontosabb pillanata, végre láthatom őt, egy nővér hozta ki mai napig emlékszem a kis piros arcára

 Első pillantásra szerelem volt :)

Itt 4 hónapos volt Orsi baba :)

Azt hiszem igaz a mondás, hogy a testvér a legfontosabb kapcsolat. Mióta van testvérem nekem ő a legfontosabb a világon. Egy testvér mellett lehet megtanulni az önzetlenséget amikor nem azt a fagyit választod amit te szeretsz, hanem amit ő szeret. Ha van egy darab csokit elfelezed és nem önző módon megeszed. És ami hihetetlen és iszonyat jó érzés amikor tudsz segíteni a tesódon, hiába kicsi téged lát a világon a legjobbnak és ezt hangoztatja is. Kiráz a hideg amikor megtanul beszélni és kiabál neked :) ennél jobb érzés szerintem nincs a világon..

Amikor fogod a kezét, hogy el ne essen...

 Amikor leviszed a játszótérre pedig semmi kedved nincs ott ülni egy padon...

Vagy amikor hisztizik, mert nem akar hazamenni, és ezzel elér mindent .. :) inkább visszaülsz még egy kicsit a padra...

Amikor rajzol neked, és kimegy a létező összes vonalból még is többet ér neked, mint egy több milliós kép...

"Néha egy ölelés többet ér mindennél.. "